Nem hittem

Nem hittem - Nem hittem, hogy létezik barát, Kinek hiánya ennyire fáj! Kinek itt örzöm szívemben, minden gondolatát. Aki tölem most oly nagyon messze jár, És minden pillanattal nö e távolság. Nem tudtam, hogy van ember, Kinek hiánya így fájhat! Kinek sóvárogva vár szívem, egyetlen szavára. Aki oly sokszor megnevettet, ha szomorú vagyok, És most egyre-egyre csak miatta sírok. Várom már nagyon, hogy újra nekem beszélj, Hogy újra mond: "Azt sem meséltem még...!" Hogy felcsillanjon szemed, és kedves mosolyod, És kizárva ilyenkor az egész világot, Szívem és lelkem csak téged hallgasson.

50